Kalmár László életútja

(matematikus, egyetemi tanár, MTA tag)

Született 1905. március 27.-én a Somogy megyei Edde községhez tartozó Alsóbogátpusztán, elhunyt Mátraházán 1976. augusztus 2.-án.

Kutatási területe: matematikai analízis, matematikai logika és alkalmazásai, különösen a kibernetika, a számítástudomány és a matematikai nyelvészet területén.

Életpályája

Matematika iránti szeretete már kisgyermekkorában megmutatkozott, így érettségi után egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem matematika-fizika szakán kezdte meg, és itt kapott diplomát 1927-ben. Ekkor szerzett matematika-fizika szakos középiskolai tanári oklevelet és doktori fokozatot. Egyetemi évei alatt a műszaki egyetemen is hallgatott matematika témájú előadásokat. Első éves korában egyetemi pályadíjat nyert a „Lagrange-féle interpolációs polynomok konvergenciája” című munkájával. Az egyetem elvégzése után rövid ideig üzemi fizikus volt a Vatea elektroncső gyárban, majd Ortvay Rudolfnak, a Szegedi Tudományegyetem elméleti fizikus professzorának meghívására szegedre ment tanársegédnek. 1927-től a szegedi Ferenc József Tudományegyetemre, a Matematikai Intézetbe került Riesz Frigyes, Haar Alfréd, Kerékjártó Béla mellé. 1932-ben az "Arithmetika és analysis" tárgykörből magántanárrá habilitálták. Riesz Frigyes javaslatára az 1932-33-as tanévben a Matematikai és Természettudományi Kar Kalmár Lászlót bízta meg az Elemi Mennyiségtan Tanszék oktatási, kutatási feladatainak ellátásával, a tanszék azonban elhalt, mert a minisztérium takarékossági okokból nem nevezett ki professzort. Tudományos munkája elismeréseként 1936-ban König Gyula díjjal jutalmazták.

1940. október 19-én a Ferenc József Tudományegyetem visszaköltözött Kolozsvárra, helyében azonnal megalapították Szegeden a Horthy Miklós Tudományegyetemet. Megkezdődtek az átigazolások, Kalmár László magántanári habilitációját nem ismerték el ezen az egyetemen a faji üldöztetés miatt. 1944 tavaszán a Sztójay-kormány fajüldöző rendelete nyomán adjunktusi állása és szakóraadói tevékenysége alól is felmentették. Nagy nehezen megúszta a deportálást, s Szegeden már 1944 októberében eltörölték a fajüldöző törvényt az egyetemen, visszavették Kalmár Lászlót adjunktusnak, s egyike volt azoknak, akik a matematika oktatást és kutatást feltámasztották a háborús károk által sújtott egyetemen.

1945 áprilisában elismerték Kalmár László magántanári habilitációját. Riesz Frigyest meghívták és kinevezték a budapesti egyetem III. sz. Matematika Tanszékére, utódja Szegeden 1947. március 18-án Kalmár László lett, mint a felsőbb mennyiségtan nyilvános rendes tanára, s mint a Bolyai Intézet igazgatója. A második világháborút követő években Rédei László munkatársa, majd Kalmár László tanársegédje volt Szele Tibor, az absztrakt algebra híres művelője. A háború után a Bolyai Intézetben dolgozott Aczél János és Fáry István is, akik később pályájukat az Egyesült Államokban folytatták.

A Magyar Tudományos Akadémia 1949-ben választotta levelező, 1961-ben rendes tagjai sorába. 1952-ben érte el a nagydoktori fokozatot. 1949/50-ben ő látta el a szegedi egyetem rektori teendőit. A XX. század utolsó évtizedeiben bekövetkező információrobbanás egyik előfutára és előkészítője volt a matematikai logika és a számítástudomány területén. E területeken kifejtett elméleteinek (játékelmélet, algoritmusok) még a létjogosultságáért is meg kellett küzdenie. 1956-ban érdeklődése a számítástechnika és a kibernetika felé fordult. Létrehozott egy kisebb kutatócsoportot, melynek tagjai a matematikai logika és alkalmazásai témakörrel foglalkoztak. Ennek eredményeként 1957-ben a Szegedi Tudományegyetemen megindult a programozó matematikus képzés. 1962-ben életre hívhatta a Kibernetikai Laboratóriumot, amelyben 1964-ben már számítógép működött.

1956-ban a szegedi Bolyai Intézet keretében alakult meg a MTA Matematikai Kutató Intézetének Funkcionálanalízis Osztálya Szőkefalvi-Nagy Béla vezetésével, 1957-től pedig a MTA Matematikai Kutatóintézetének Matematikai Logika és Alkalmazásai csoportja (1958-tól Osztálya) Kalmár László vezetésével.

A továbbiakban számos tudományos tisztséget töltött be, s működött szakmai társaságokban, szerkesztett lapokat. 1971-ben a Matematikai és Számítástudományi Tanszék kettévált, a Halmazelméleti és Matematikai Logikai Tanszék vezetője Fodor Géza lett, a továbbiakban Kalmár László a Számítástudományi Tanszéket vezette.

Tudományos munkásságát számtalan állami, kutatói és egyetemi kitűntetéssel ismerték el. A legjelentősebbek voltak: 1950-ben Kossuth díj, 1958.-ban Beke Manó díj, 1970-ben Szele Tibor emlékérem, 1976.-ban Neumann János emlékérem és 1997-ben Computer Pioneer Award poszthumusz kitűntetés.1975-ben vonult nyugdíjba, de nem sokáig élvezhette aktív nyugdíjas éveit – tele tervekkel, munkával és külföldi meghívásokkal-, mert a következő évben, 1976. augusztus 2.-án Mátraházán meghalt, a szegedi Belvárosi temetőben nyugszik.

Tudományos közleményeit német, francia és angol nyelven adta közre.

Örökmozgó, állandóan szervező, a matematikát, a tanítást, az életet szenvedélyesen szerető ember volt.

Tudományos tisztségei

SZTE Kalmár László Informatikai Intézet

Szerkesztés

Szerkesztő Bizottsági tagság

Társasági tagság

Díjai, kitüntetései

Emlékezete

 Rédei László, Kalmár László és Szőkefalvi-Nagy Béla emléktáblája a szegedi Pantheon falán (Kalmár Márton alkotása)

 

a 2007-ben megszűnt szakközépiskola táblája

Budapest, II. kerület, Jurányi utca 1.

A szegedi egyetemen a Kibernetikai Laboratórium mára már az Informatikai Intézet nevet viseli, s mindenekelőtt Kalmár László nevét: Kalmár László Informatikai Intézet, valamennyi hallgató és egyetemi dolgozó mind a mai napig ott tanulja az informatika alapjait.

Emlékét őrzik még a róla elnevezett, a 3–8. osztályos általános iskolásoknak minden évben megszervezett matematikaverseny, valamint a Budapest II. kerületében található, 1990-től 2007 nyaráig nevét viselő számítástechnikai szakközépiskola. (1990-ig Hámán Kató Közgazdasági Szakközépiskola, 2007-től egybeolvasztva a Bláthy Ottó Titusz Informatikai Szakközépiskola és Gimnáziummal.)

Irodalom